római egyház első vértanúi, június 30.: a város égését (64. VII. 17-23.) követően haltak meg, csak azért, mert Krisztus hívei voltak. Valamennyien Szt Péter és Szt Pál tanítványai, nevüket nem ismerjük. Vsz. a ~ szenvedésére utal 1Pt 4,12-13. - Az eseményekről a pogány Tacitus (54-120) részletes tudósítást adott (Annales 15,44): egy ált. megbotránkozást keltő orgia után a cirkusz területén lobbant föl a tűz, egyszerre több ponton. A szeles idő miatt rendkívüli gyorsasággal szétterjedt, s csak a 6. napon tudták megfékezni. Néró cs. a menekülő népnek megnyittatta a Mars-mezőt és Agrippa épületeit, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket húzatott a nélkülöző sokaság befogadására; Ostiából és a közeli községekből közszükségleti cikkeket szállíttatott föl, s a gabona árát mérőnként 3 sestertiusra csökkentette. Híre terjedt ugyanakkor, hogy eközben házi színpadán Trója pusztulását énekelte. Róma 14 kerületéből 4 maradt épen, 3 a föld színéig lerombolódott, a többi 7-ben is megrongálódott az épületek többsége, köztük paloták, tp-ok is. Mivel a nép gyanúja, hogy a tűzvész parancsra tört ki, nem oszlott el, Néró cs. a város gyűlölt keresztényeit tette meg bűnösnek. Összefogdosták, s Néró kertjeiben, a Vatikán dombjának D-i lejtőjén látványosságként vadállatok bőrébe bújtatva kutyákkal marcangoltatták szét őket, másokat keresztre feszítettek és alkonyatkor meggyújtották őket. Római Szt Kelemen levele szerint a zsidók féltékenységének és irigységének is része volt abban, hogy a cs. és a nép a keresztények ellen fordult. - Ü: a 12-13. sz: jún. 22., a 16. sz. végén jún. 24., 1969-től jún. 30.

SzÉ 1984:382.